védd a hódot, egyél vadászt!

A bejegyzés címének nincs köze ahhoz, amiről írni szeretnék. Ellenben a blog címével és mögöttes filozófiai mondanivalójával látszólagos ellentétet képez, ugyanakkor személyes egzisztenciájuk legbenső bugyraiban valahol mégis csak összeér létezésük értelmének igazi mivolta.

Szóval a stand-by állapotról, mint olyanról szeretnék valójában írni, azaz: mikor is van valami úgy igazán jól kikapcsolva? Nos, hát mint tudjuk, nem akkor, amikor még az a pici piros/zöld/kék, ne adj isten rózsaszín bigyó világít még a készüléken. Az ember azt gondolná, hogy az kis világító bigyó igazán nem számít, pedig hajjaj, ezzel is lehet ám spórolni. A legveszélyesebb készenléti állapotban levő gépezet a hifi, őt semmiképp se hagyjuk áramhoz jutni, ha nem használjuk. De hát van még sok minden más is: monitor, hangfal, nyomtató, szkenner, TV, és még ezer bizgentyű a lakásban. Nekem például egy hosszabbítóba van bedugva a számítógépem és hozzátartozói (monitor, hangfal, nyomtató) és elég csak így lenyomni a kapcsolót rajta, vagy ha külön kinyomogatod a monitort, TV-t, hangfalat, abba se halsz bele ugye.

Ne felejtsük el még azt sem, hogyha feltöltöttük a telefonunkat például, akkor ne hagyjuk a konnektorba dugva a töltőt, ez is egy pazarló szokás. A stand-by állapot elkerülése évente kb. 5500 Ft megtakarítást jelent (figyelem az izzók kicserélésével együtt túlléptük az évi 20 ezres megtakarítást, ez már egy fél Sziget jegy:P).